A kaposvári megyéspüspök, Varga László atya a helyi Keresztény Értelmiségiek Szövettségének év eleji találkozóján volt meghívott előadó. Előadásában a katolikus közéletben egyedülálló módon fogalmazott meg egy pontos diagnózist mindarról, ami a világban történik.
“Háború van. A tőkés társaságok és a bankszektor háborúja a világuralom megszerzéséért. Ez a kettő szorosan összefonódik és az embereik vírusként épülnek a be a kormányokba, a vezető pozíciókba. Nekik nem egyes országok kellene, hanem a világ fölötti irányítás, az energiahordozók és a vízkészlet fölötti ellenőrzés megszerzése. Csak így tudják növelni a profitot és eladni az áruikat. Terveikkel szemben a legnagyobb akadály az egy Istenhivő vallások, a zsidó és a keresztény és az iszlám erkölcsi rendje, valamint a nemzeti gondolkodás értékrendje. Szerintem ezzel is indokolható a fékevesztett keresztényüldözés, a zsidóság elleni támadások, az iszlám világ országai közötti káosz fenntartása, háborúk kirobbantásával és a nemzetállamok elleni küzdelem az EU-ban.
Nemcsak háború van, hanem szerintem szellemi harc is. Mindjárt megmondom, hogy miért. A háborút kirobbantók legnagyobb hadművelete jelenleg a népek, a kultúrák, a vallások összekeverése láthatatlan, de annál hatékonyabb irányítással. Mesterük, még ha nem is vallják be a gonosz, aki a Bilbiában a Diabolosz, a Szétdobáló. Így az igazi ellenség nem valamilyen nép, nem emberi lények, hanem szellemi lény, a Gonosz, akiről Jézus Krisztus kijelenti, hogy ő a hazugság fejedelme, aki gyilkos kezdetek óta. Ezért ez a háború egyben szellemi harc is, ami csak a vallások összefogásával nyerhető meg.
A taktika mindenütt ugyanaz: relativizálni, viszonylagossá tenni mindenütt a jót és a rosszat, és ezt a háborút szakrális, vallási szintre emelni. Erre példa az Öböl-háború. Az I. Öböl-háborúban Bush Saddam Husseint, Saddam Hussein pedig Busht nevezte Sátánnak. Ettől kezdve minden erőszakos eszközt jogosnak látott mindkét fél. A Diabolos, a Szétdobáló bevált módszere káoszt teremteni az erkölcsi értékrend ellenében. Ehhez ki kellett iktatni Istent a történelemből, az alkotmányból, az oktatásból és a kultúrából. Külső tekintély, Isten, vallás, egyház ma már nem mondhatja meg az egyénnek, hogy mi a bűn és az erény. Mi a jó és mi a rossz. Ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie, amint azt is, hogy mit hajlandó elfogadni az intézményes vallások kínálatából. Ha nincs Isten, akkor az ember lép a helyébe. De az emberközpontú világ Isten nélkül embertelenné válik. Kiváló példa erre a francia forradalom jelszavainak az átalakulása: szabadságból szabadosság, egyenlőségből egyenlőtlen piaci verseny, a testvériségből pedig brutalitás lett.
A Diabolosz, a Szétdobáló káoszt és zűrzavart teremtett az élet minden területén. Harc folyik az élet ellen, a fogantatástól az élet befejezéséig. Az abortuszon át az eutanáziáig és a nemi identitás megkérdőjelezéséig. A múlt század legnagyobb forradalma a szexuális forradalom is ezt a világuralomra törekvő célt szolgálta. Következményei a pornográfia, az erőszak, a kábítószer, az éc terjedése, az abortusz törvénybe iktatása. Következménye nem a nők felszabadítása, amiért az ideológusai indították, hanem a szexuális rabszolgaság, a családok szétesése és a házasságtörés legalizálása lett. A legnagyobb győzelem ezen a téren társadalmi és médiatámogatottsággal a homoszexualitás egyenlővé tétele a heteroszexualitással. Nyugaton ma azok veszítik el az állásukat, sőt kapnak pénz és börtönbüntetést, akik nem hajlandók azt mondani egy meleg házaságra, hogy az egyenértékű egy férfi és egy nő házaságával. Azok akik nem hajlandóak a férfit nőnek, a nőt pedig férfinak tekinteni.
A Diabolosz, a Szétdobáló káoszt és zűrzavart teremtett a fiatalok szexualitásában is. A gyermekek szexuális irányultságának intézményes manipulálása történik. Kötelező megtanítani őket azonos neműekkel partnerkapcsolatot létesíteni. Az állam már óvodás kórtól kezdve a szülők kiszorításával kezébe veszi a gyerekek szexuális praktikákra és magatartásmódokra való nevelését. Nemi tisztaságról már nem lehet beszélni és tilos szót emelni az ellen is, amikor nyilvános helyen élik ki mások előtt szexuális vonzalmukat. Általánosan elfogadott elv, hogy a szexualitás pusztán a szórakozásért és a gyönyörért van, tagadva azt, hogy a szexualitás az életet szolgálja. Általánosan elfogadott elv, hogy a korlátlan szexhez joga van a fiataloknak, annak minden következménye ellenére egyetlen megoldásként az óvszerek osztogatását kínálva. Általánosan elfogadott elv, hogy a kéj vágy, a mohóság és felelőtlenség nagy hasznára van az üzletnek, a piacnak és a kereskedelemnek. Általánosan elfogadott elv, hogy a problémákra az erőszak a megfelelő válasz. Akár otthon, akár az utcán, akár az anyaméhben.
Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy senkit nem ítélek el azok közül, akik az említett területeken érintve vannak. Nem egyes személyeket, nem a fiatalokat, hanem helyzeteket, társadalmi tüneteket értékeltem a teljesség igénye nélkül.
Mit tehetünk?
Szellemi harc van, ahol jobb fényt gyújtani, mint szidni a sötétséget. Egy jobb társadalom létrehozásához nem újabb tizparancsolatra van szükség, hanem az erkölcsi elvek társadalmi elfogadottságára és azok betartatására, politikai , gazdasági és a kulturális élet minden területén. El kell érni, hogy az igazságosság, az erény, az önfegyelem, a bölcsesség, a bátorság, a hűség, a becsületesség, a felelősség egyetemesen, társadalmi szinten elfogadottságnak örvendjen. Ugyanakkor az igazságtalanság, a gyűlölet, az erőszak, a butaság, a gyávaság, az árulás, a hazugság, a bujaság, a kapzsiság, és a felelőtlenség egyetemesen, társadalmi szinten el legyen ítélve.
Peter Kraft Ökumenikus dzsihád című könyvében 10 pontban foglalja össze az erkölcs fontosságát. Jó megfontolni az alábbi szempontokat. Első: az erkölcs szükségszerű a társadalom fennmaradásához. Alternatívája a barbárság és a zűrzavar. A második: az erkölcs nem vallásilag, vagy politikailag, hanem egyetemesen kötelező. Harmardik: az erkölcsösség az emberi természeten alapul. Nem ember által jött létre, nem változtatható. Az erkölcsöt nem feltalálják, mint a játékszabályokat, hanem felfedezik, mint a csillagokat. Negyedik: az erkölcs felszabadító és nem elnyomó. Nem a ne igyál mérget törvény káros az egészségre, hanem a méreg. Ötödik: az erkölcsösséghez erőfeszítés szükséges. Állandó küzdelem a bennünk és a közöttünk jelen lévő rossz, gonosz erők ellen. Hatodik: az erkölcs olyan, mint az utitérkép. Értelme célt és irányt ad az életnek. Hetedi: az erkölcs méltóságot és tartást ad az emberi lénynek. Azt parancsolja, hogy az embereket szeressük és a dolgokat használjuk. Nem pedig fordítva, a dolgokat szeressük és az embereket használjuk. Nyolcadik: az erkölcsösség ésszerű és értelmes. Megkülönböztetjük a jót és a rosszat, de nem osztjuk fel az embereket, jókra és gonoszokra, mert az már diszkrimináció. Magasra értékeljük az emberi szabadságot, de nem birtokolhatjuk az emberi szabadságot igazság nélkül. Kilencedik: az erkölcs nem egyszerűen szabadságról és jogról szól, hanem kötelességekről és felelősségről. És a tizedik: az erkölcs nem jogi természetű, nem csupán törvények, hanem jellem is.
Ez a tíz pont, politikai téren azt is érinti, miként kerülhetik el a kormánypártok a bukás veszélyét 2022-ben, a következő választások nagy vizsgáján, annak ellenére, hogy minden tárgyból 5-öst kaptak. Erősödik a gazdaság, nő az átlagbér, nő a nyugdíj, a családok támogatása egyedülálló.
Mit tehet a Keresztény Értelmiségiek Szövettsége és mit tehetnek a keresztény közösségek annak érdekében, hogy a helyzet változzon és a szellemi harcot eredményesen vívjuk meg?
Nem szabad elkeseredni. Szakítsunk a borulátással és a panaszkodással. Hiába lapátoljuk a problémát jobbra vagy balra, az ugyanaz marad, nem változik, csak nő a sötétség. Szeretnünk kell és nem gyűlölni a mást, a másképpen gondolkodókat. A gyűlölet még több sérelmet és még több frusztrációt eredményez. Harmadik: sokkal radikálisabban, a gyökereinkhez visszatérve kell megélnünk a kereszténységünket. Egy felhígult, langymeleg kereszténység tehetetlenül áll egy radikalizálódó, iszlámmal és egy kemény, a média minden eszközét felhasználó keresztényüldözéssel szemben. Továbbá hallassák a hangjukat társadalmi szinten is a keresztény egyházak közösen. Csak ökumenikus szinten érhetünk el igazán eredményt ebben a szellemi harcban. Ezek közül mutassunk követhető életpéldát a fiatalok számára. Kényelmes komfortzónánkból kilépve hozzunk áldozatot a cél érdekében. Az időnkből és a pénzünkből. S végül imádkozzunk egységben, együtt, Istentől valódi erőt kérve, és kezdjük mindig az ellenségeinkért végzett imával. Áldással. A szellemi harcban nagyon hatékony eszköz.
Mit tehetünk még? Jézus szellemi harca számomra nagyon egyszerű. Azért nem talált rajta „fogást a Sátán”, nemcsak a pusztában, hanem később sem, mert az Ő eledele az volt, hogy az Atya akaratát teljesítse. Állandóan függni akart a Mennyei Atyától. Ha szellemi harcot akarunk vívni, akkor ebbe az irányba kell haladnunk. Állandóan függővé kell tennünk magunkat Jézus Krisztustól. Vissza kell térnünk Krisztushoz, a világ világosságához, aki legyőzte a gonoszt, és elhozta Isten országát, Isten szereteturalmát.
Vajon hogyan lehetünk az örömhír közvetítői egy olyan Európában, amely szemmel láthatóan nagyon tudatosan távolodik Istentől? Philip Yancey Meghökkentő kegyelem című könyvében arról ír, hogy vissza kell térnünk ahhoz a Jézushoz, aki semmilyen emberi intézményt nem tekintett akadálynak abban, hogy szeresse az embert. Ő szóba állt a szamáriai asszonnyal, aki ma a mi szemünkben egy hírhedt prostituált lenne, és első misszionáriusává választja. Tanítványai között ott volt a vámszedő, aki ma az adórendőrség tagjai közül kerülnek ki és a legmagasztosabb politikai csoportból, egy zelóta, nálunk talán a Magyar Gárda egy elkötelezett harcosa lehetne. Vissza kell térnünk Jézushoz, aki őket is meghívta és meghívná a követésére. Jézus elismerően nyilatkozott az ellenkultúra képviselőjéről, Keresztelő Jánosról, ma egy szekta vezetőjének tekintenék a hivatalnokok. Beszélgetést folytatott a hithű farizeussal és tanácsossal, Nikodémussal, aki ma az egyházi hierarchia soraiból kerülne ki. De egy római századossal is, aki ma a tömegbe lövető rohamrendőrök egyik parancsnoka lehetne. Jézus nem tett kivételt: mindenkinek hirdette az evangéliumot. Vendégeskedett a farizeus Simon házában, aki lehetne egy hithű, erkölcsös példamutató katolikus, de a tisztátalannak tartott leprás Simeonnál is, akire ma úgy tekintenénk, mint egy kábítószeres, meleg écesre. Az ember mindig fontosabb volt számára, mint bármiféle rang, címke vagy intézmény. Az akkori többpárti politikai rendszerben sem szidta az ellenséget. A palánk egyik oldalán sem. Voltak ellenségei és meg is ölték. Ő mégis arra tanított minket, hogy a demokráciában is egyetlen megkülönböztető jegyünk kell legyen, nem a politikai korrektség vagy az erkölcsi felsőbbrendűség, hanem a szeretet.
Nem sokkal halála előtt Assisi Szent Ferenc a következőket mondta társainak: Testvérek, kezdjük elölről, mert mindezidáig nem tettünk semmit. Hozzáfűzném: testvérek, kezdjünk el végre szeretni. Egyéni szinten tegyünk meg mindent, hogy továbbnövekedjünk a szeretetben. Hagyjunk fel mindennel, ami rombol, különösen a pletykával, az ítélkezéssel, és tanuljunk meg osztódni az időnkből, a pénzünkből, abból amink van.
Ennek a szeretetnek kézzelfogható megvalósítása közösségi szinten részünkről egy szövetség létrehozása, amelynek feladata a fogyatékkal élő testvéreink értelmükben, látásukban, hallásukban, a mozgásban sérültek családjaik és személyes megsegítése. Ennek első lépéseként a Szent Fausztina Irgalmasság Háza segítségével 2020. szeptember 12-én, Kaposváron szeretnék rendezni egy nagy ünnepet a különféle fogyatékkal élőknek és családtagjaiknak. A rendezvény ökumenikus lesz és a civilszervezetekkel összefogva kerül megrendezésre. Erre a napra elkértem a Kaposvár Arénát, hogy méltó körülmények között, színvonalas műsorral ajándékozhassuk meg a szegény és fogyatékkal élőket és családtagjaikat. A rendezvény címe: Örömhír a szegényeknek, a megtört kenyér és a megtört ember. Mert hitem szerint a misében megtört kenyér, ostya és a megtört ember testében is ugyanaz a Krisztus van jelen. Már találkoztunk azokkal a vezetőkkel, akik intézményeikben, vagy szervezeteikben élő kapcsolatban vannak a különféle fogyatékkal élő emberekkel. Szükségünk lesz sok-sok önkéntes segítőre, akik széppé, ünnepélyesebbé tehetik a fogyatékkal élők számára ezt a napot. Jelentkezni önkéntesnek a program végén, a recepciónál lehet.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok boldog új évet mindnyájatoknak.”
Jóga
A jóga elmélete és gyakorlata nem összeegyeztethető a kereszténységgel
James Manjackal MSFS (India)
Mint katolikus keresztény (Szalézi Szent Ferenc Misszionáriusai Rend, a ford.), aki hagyományos katolikus családban született az indiai Keralában, de hinduk között élt, és most mint katolikus tanító és karizmatikus igehirdető 60 országban és minden kontinensen, el kell mondanom a jógának a keresztény lelkiségre és életre gyakorolt káros hatását. Tudom, hogy szerte a világon nő az érdeklődés a jóga iránt, még a keresztények között is – ez az érdeklődés kiterjed más ezoterikus és New Age pratikákra is, mint a reiki, reinkarnáció, akupresszúra, akupunktúra, prána gyógyítás, reflexológia, stb. Ezek olyan módszerek, melyektől a Vatikán óva intett és figyelmeztetett a „Jézus Krisztus, az élő víz hordozója” című dokumentumban.
Egyeseknek a jóga a relaxáció és a feszültség enyhítésének eszköze, másoknak a fitnesz és egészség elősegítésének gyakorlata, és néhánynak pedig betegségek gyógyításának eszköze. Az átlag katolikus –akár laikusok vagy papok- gondolkodásában nem kevés zavart okoz ez, mert a jógát a katolikusok között nem csak mint egészségi vagy spirituális diszciplinát támogatják, hanem egyszer így, egyszer úgy, vagy gyakran keverve a kettőt. Tény, hogy a jóga elsődlegesen spirituális diszciplina, ismerek papokat és apácákat a szemináriumban és noviciátusokban, akik a jógát úgy hirdetik, mint ami segít a meditációban és imában. Szomorú, hogy manapság a katolikusok elvesztik hitüket a nagy lelkiségekben és az ima misztikumában és a tanokban, amiket olyan nagy szentek, mint Loyolai Ignác, Assisi Szent Ferenc, Szalézi Szent Ferenc, Avilai Szent Teréz és mások adtak, és ma a keleti lelkiség és misztika felé fordulnak, ami a hinduizmusból és a buddhizmusból táplálkozik. E miatt az igaz kereszténynek meg kell vizsgálnia a jóga kompatibilitását a keresztény lelkiséggel, és megfontolni, hogy ezeket a technikák beilleszthetők-e a keresztény imába és gondolkodásba.
Mi a jóga? A szó azt jelenti, hogy „egység”, a jóga célja egyesíteni valaki időleges (átmeneti) önmagát, a „JIVA”-t a végtelen „BRAHMAN”-nal, a hindu Isten koncepcióval. Ez az Isten nem egy személyes Isten, hanem egy személytelen spirituális anyag, ami egy a természettel és a kozmosszal. A Brahman egy személytelen isteni anyag, ami „szétterjed, beburkol és alapja (mélysége) mindennek”. A jóga gyökerei a Krisztus előtti 1000-ből való hindu Upanishadból származik, és eképpen beszél a jógáról: „egyesítsed a benned levő fényt a Brahman fényével”.
„Az abszolút az magunkban van”, mondja a Chandogya Upanishad, „TAT TUAM ASI” avagy „TE AZ VAGY”. Az isteni ott lakozik mindegyikünkben az Ő mikrokozmikus képviselőjén keresztül, aki önnön magát Jivának hívja. A Bagavad Gitában Krisna isten úgy írja le Jivát, mint „az én örökkévaló részem”, és „a jóga öröme eljön a jógihoz, aki egy Brahmával.” Kr. u. 150-ben Patanjali jóga elmagyarázta a nyolc utat, amely a jóga gyakorlatokat elvezeti a tudatlanságból a megvilágosodásig – nyolc út, mint a lépcső. Ezek az önkontrol (yama), a vallási szertartás (niyama), a pózok (asana), légzőgyakorlatok (pranayama), az érzékelés szabályozása (pratyahara), koncentrálás (dharana), mély elmélkedés (dhyana), megvilágosodás (samadhi). Érdekes megjegyezni itt, hogy a pózokat és légzőgyakorlatokat a Nyugaton sokszor az egész jógával azonosítják, holott csak a 3. és 4. lépés a Brahmával való egyesülés felé! A jóga nemcsak fizikai gyakorlatok összetett rendszere, hanem spirituális diszciplina, melynek értelme, hogy a lelket elvezesse a samadhi-hoz, az isteni léttel való teljes egyesüléshez. A samadhi az az állapot, melyben a természetes és az isteni eggyé válik, ember és Isten egyesül mindenfajta eltérés nélkül (Brad Scott: Gyakorlat vagy vallásgyakorlás? Amit az oktató sosem tanít meg a hatha jóga osztályokban. Wathcman Expositor, Vol. 18. No. 2, 2001).
Az ilyen nézet radikálisan ellentétes a kereszténységgel, amely tisztán különbséget tesz a Teremtő és a teremtett, Isten és ember között. Isten a „Másik”, és sosem önmagunk. Szomorú, hogy a jóga, reiki, és más diszciplinák és meditációk hirdetői tévesen idéznek egyes különálló bibliai igehelyeket, hogy érvelésüket bebizonyítsák, mint „ te vagy az Isten temploma”, „belőled árad az élő víz”, „te bennem leszel és én tebenned”, „élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem”, stb. anélkül, hogy megértenék ezen szavak kontextusát és értelmét a Bibliában. Vannak emberek, akik Jézust jógiként ábrázolják, ahogy ezt láthatjuk ma a gyülekezetek kápolnáiban és a plébániákon – Jézus jógi pózokban meditál!
Ahhoz, hogy Jézust „jóginak” nevezzük, tagadnunk kell Őbelőle fakadó istenségét, szentségét és tökéletességét, és azt sugalljuk, hogy bukott természete van, ami ki van téve a tudatlanságnak és illúziónak (Maya), hogy Neki fel kellett szabadulnia az emberi feltételek alól a gyakorlás és a jóga diszciplinája által. A jóga nem összeegyeztethető a keresztény lelkiséggel, mivel panteisztikus (Isten minden és minden Isten), és azt tartja, hogy csak egy Valóság van, minden más illúzió vagy Maya. Ha csak egy abszolút realitás van és minden más illuzórikus, akkor nem lehet semmilyen kapcsolat és szeretet. A keresztény hit középpontja a hit a Szentháromságban, az Atyában, Fiúban és Szentháromságban, a háromszemélyű egy Istenben, a szeretetkapcsolat tökéletes modelljében. A kereszténység minden a kapcsolatokról szól, Isten és emberek között. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” (Mt 22,37-39).
A hinduizmusban a jó és a rossz, mint a fájdalom és öröm illuzórikus (Maya) és ezért nem valódi. Vivekananda, a modern hinduizmus legnagyobb tiszteletben álló ikonja azt mondta, hogy a jó és a rossz egy és ugyanaz” (Vivekanda: „Jógák és egyéb művek”, kiad. Ramakrishna Vivekanda Központ, NY, 1953). A kereszténységben a bűn nyugtalanító érzése, a vétség Isten szentsége ellen, elválaszthatatlan hitünktől, mivel a bűn az oka annak, amiért szükségünk van a Szabadítóra. A megtestesülés, az élet, a szenvedés, a halál és Jézus feltámadása számunkra a szabadítás eszközeit jelentik, hogy megszabadítson bennünket a bűntől és annak következményeitől. Nem mellőzhetjük ezt az alapvető különbséget azért, hogy beolvasszuk a jógát és más keleti meditációs technikákat a keresztény lelkiségbe. A jóga gyakorlata legjobb esetben pogány, legrosszabb esetben okkult. Ez az antikrisztus vallása, és a történelemben először széles körben gyakorolják a nyugati világban és Amerikában. Nevetséges, hogy még a keresztet vagy keresztény szimbólumot viselő jógi mesterek is becsapják az embereket mondván, hogy a jógának semmi köze a hinduizmushoz és állítják, csak más kultúrák befogadásáról van szó. Egyesek a jógát keresztény mozdulatokkal ruházzák fel és „keresztény jógának” hívják. Itt nem más népek kultúrája befogadásának kérdéséről van szó, hanem más vallás elfogadásáról, ami irreleváns a mi vallásunk és vallási eszméink szemszögéből.
Kár, hogy a jóga széles körben elterjedt az óvodától kezdve az
egészségügyi, pszichológiai stb. oktatási intézmények minden formájában, magát tudománynak hívja, miközben ahhoz semmi köze sincs; olyan címkék alatt adják el, mint ’relaxációs therápia’, ’önhipnózis’, ’kreatív vizualizáció’, ’centering’, stb. A hatha jóga, amely széles körben elterjedt Európában és Amerikában a relaxációs és feszültségmentesítő gyakorlatokban, az ortodox hinduizmus hat elismert rendszerének egyike, gyökereiben vallásos és misztikus, egyike a jóga legveszélyesebb formáinak (Dave Hunt, „A kereszténység csábítása), p. 110). Emlékezzünk Szent Pál szavaira: „S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11.14). Igaz, hogy sok embert meggyógyított a jóga és a meditáció más keleti ágai és imái. A keresztényeknek itt azt a kérdést kell feltenniük, hogy szükségük van-e a gyógyulásra és az anyagi előnyökre, avagy az Úr Jézus Krisztusra, akiben hisznek, aki a forrása minden gyógyulásnak és jó egészségnek.
A vágy istenné válni a teremtés történetének első és második bűne, ahogy időrendben ez a Bibliában szerepel: „Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon. Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez!” (Iz 14.13-14). A kígyó mondta az asszonynak: „„Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat” (Ter 3,4-5). A jóga filozófiája és gyakorlata azon a hiedelmen alapszik, hogy az ember és Isten egyek. Arra tanít, hogy saját magunkra figyeljünk, és ne az egyetlen, igaz Istenre. Arra bátorítja a résztvevőt, hogy az élet problémáira és kérdéseire a választ saját tudatunkban és lelkünkben keressük, ne pedig Isten igéjében találjunk megoldást a Szentlélek által, ahogy ez a kereszténységben van. Határozottan nyitottá válik az ember az Isten ellenségének a megtévesztéseire, aki keresi az áldozatokat, kiket el tud vinni Istentől és az egyháztól (1Pét 5,8)
Az utóbbi nyolc évben főleg európai országokban hirdetem Isten igéjét, melyek egykor a kereszténység bölcsője voltak, evangelizátorokat és misszionáriusokat, mártírokat és szenteket adtak. Hívhatjuk-e ma Európát kereszténynek? Nem igaz-e, hogy Európa eltörölt minden keresztény elvet és értéket az életből? Miért szégyelli Európa kimondani, hogy keresztény gyökerekkel rendelkezik? Hol van a morális érték és etika, melyet európaiak gyakoroltak századokon át, és melyeket átadtak más országoknak és kultúráknak, bátran hirdetve az Evangéliumot? Gyümölcséről ismerjük meg a fát! Hiszem, hogy ezek a kételyek és összegabalyodások, elszakadások és hűtlenségek, vallási kimértség és közöny azóta jött Európába, amikor a keleti miszticizmusokat és meditációkat, ezoterikus és New Age praktikákat bevezették Nyugaton. A karizmatikus lelkigyakorlatokon a résztvevők többsége különböző morális, lelki, mentális és fizikai problémákkal érkezik, hogy megszabaduljanak és meggyógyuljanak és új életet kezdjenek a Szentlélek ereje által. Őszinte szívvel állítom, hogy a résztvevők 80-90 százaléka foglalkozott a jógával, reikivel, reinkarnációval, stb. a keleti vallásos praktikák közül, ahol elvesztették hitüket Jézus Krisztusban és az egyházban. Horvátországban, Boszniában, Németországban, Ausztriában és Olaszországban világos példákat láttam, ahol egyesek, kiket sötét hatalmak kerítettek birtokukba, így kiabáltak: „én vagyok a reiki”, „én vagyok Mr. Yóga”, személyként azonosítva önmagukat ezekkel a dolgokkal, miközben gyógyító imát mondtam értük. Később, szabadító imát kellett imádkoznom fölöttük, hogy megszabaduljanak a gonosz fogságából.
Van néhány ember, aki azt mondja, „nincs semmi rossz ezekben a gyakorlatokban, elég, ha nem hiszünk a mögöttük levő filozófiákban”. A jóga, reiki, stb. hirdetői maguk igen világosan állítják, hogy a filozófia és a gyakorlat elválaszthatatlan. Egy keresztény sehogy semmilyen módon nem fogadhatja el a jóga filozófiáját és gyakorlatát, mivel a kereszténység és jóga kölcsönösen kizárják egymást. A kereszténység az ember fő problémájaként a bűnt tekinti, a kudarcot, hogy alávesse magát egy morálisan tökéletes Isten karakterének és mércéjének. Az ember elidegenült Istentől, és szüksége van a kiengesztelődésre. A megoldás Jézus Krisztus „az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit”. Jézus kereszthalála által Isten kiengesztelte a világot Önmagával. Ő hívja most az embereket, hogy szabadon fogadják az Ő üdvössége összes kiváltságát, egyedül a Krisztusba vetett hit által. A jógával ellentétben a kereszténység úgy tekinti az üdvösséget, mint ingyenes ajándékot, amit csak megkapni lehet, nem pedig kiérdemelni vagy megszerezni valaki saját fáradozása vagy munkája által. Amire ma Európában vagy máshol szükség van, a krisztusi üzenet erőteljes tanítása, amely a Bibliából ered és amit az Egyház értelmez azért, hogy eltávolítsa a kételyeket és zavarokat, melyek széles körben elterjedtek a keresztények között Nyugaton, és hogy elvezesse őket az útra, az igazságra és az életre: Jézus Krisztushoz. Csak az igazság tesz szabaddá bennünket.
AJÁNLOM AZ OLDALT
